2012. október 22., hétfő

Megmaradunk?!


Az Országgyűlés Felsőházi termében okt.16-án elhangzott
-felolvasott- Böjte Csaba testvér gondolatait az Élet- és Családvédő Konferencia alkalmából.


Én is olvasom az okos, precíz kimutatásokat, hogy az elmúlt években itt is - ott is mennyivel fogyott a mi drága népünk, és hogy a statikák fényében mire számíthatunk. Természetesen én is ki tudom számolni, hogy ha havonta leesik 10 cserép a házamról, akkor  mikor fog elfogyni az összes cserép és rám roskadni a ház. Az is logikus, és ki is lehet számolni, hogy ha jön nekem ezer méterről az
autó ötvenessel, akkor hány másodperc múlva fog elütni...csak az nem logikus, hogy miért nem ugrok félre, miért nem igazítom  meg a cserepeket az otthonomon, miért várjuk némán, passzívan a sorsunk beteljesedését?
             
Egy statikusan gondolkodó világban élünk,a legtöbb ember abból indul ki, hogy ilyen a világ, ez van, ezt kell elfogadni. Mostanában újból
és újból felcsendül bennem egy régi, Kájoni János által gyűjtött csíksomlyói dal refrénje: "ha nincs kenyér keresünk!"
 Igen, mi keresztények a mi Urunktól Istenünktől azt halljuk:
"Keressetek és találtok,zörgessetek és ajtót nyitnak nektek","bármit
kértek az én nevemben, azt megkapjátok"..Igen, egy változó, növekvő,
              kibontakozó világot teremtett az Isten, és mi ennek a
 folyamatosan születő világnak vagyunk a gyermekei. Nem statikus,
fáradt gondolkodás kellene vezessen bennünket, hanem egy dinamikus,
bátor, cselekvő, keresztény lelkület, a mi Urunk Istenünk szelleme.
              Isten ránk bízta a teremtő erőt, merem-e azt használni
hittel, reménnyel? Szépnek látom Isten adta drága szülőföldemet? Azt
ami érték nekem, azt örömmel megmerem-e osztani gyermekeimmel???
             
Egy kedves vállalkozó itt Székelyföldön 15 év alatt egy kis csodát
teremtett, van neki panziója, sípályája és főleg sok sok vendége.Egy
nap felhívott szomorúan, hogy nagyra nőtt fia összepakolt és elment
              Amerikába... Leültünk beszélgetni és én megkérdeztem
 őszintén: "Mit gondolsz, ezt amit itt 15 év alatt megálmodtál,
felépítettél, más országban ezt el tudtad volna érni? Saját szájával
mondta ki, hogy nem. Hát akkor miért kell nap mind nap azt mondani,
              hogy itt Erdélyben nem lehet eredményesen dolgozni meg nem
 is érdemes, mert úgyis minden hiába, meg stb., stb. Ha a gyerekeid
nap mind nap csak azt hallják, hogy nehéz, hogy nem éri meg, akkor
miért ne mennének el a mi "rossz" világunkból?? Barátom némán
hallgatott, láttam, hogy érti azt amiről beszélünk. Végül is
 ő űzte el, a problémák folyamatos felemlegetésével magától, szépen
fejlődő vállalkozásától a gyermekét. Így igaz,de gond egy szál sincs
- mondtam neki - most te kell vissza is édesgessed a fiadat! Ha
          felhívod, ha írsz neki mindig mondd el, hogy mennyi vendég
 volt, hogy ma hányan lovagoltak és hogy mennyi állatot tudtál
értékesíteni a saját tehéncsordádból. Nem kell bölcselkedni,valótlan
dolgokkal hencegni, csak az igazat mondd ki, de azt újból és újból
örömmel mondd el, mert a te örömödnek, bizakodásodnak teremtő
 ereje van!! Használt a gyógymód, a fiatal ember, mint szakács
              hazajött és vezeti apja konyháját.
             
Igen, folyamatos félrevert harangok mellett nem lehet családot
alapítani, munkát vállalni, gyereket szülni. Abba kellene hagyjuk az
állandó pánikolást, nyafogást, siránkozást és merjük kimondani a
gyerekeink, fiataljaink előtt, hogy ennyi cipőnk, ruhánk soha
 nem volt, és őseinknek sem volt az elmúlt ezer év alatt, és azt is
mondjuk el, hogy ilyen mennyiségű élelmiszer, információ, luxuscikk
soha nem volt még a Kárpát-medencében. Nehéz a magyar ember sorsa?
Igen, vagy 10-20 kilóval átlagban valóban nehezebb a kelleténél,
 és ezért kell fogyókúrázzunk. Ennyi kövér ember, megműveletlen föld,
leszüreteletlen almafa, megkapálatlan szőlőtőke soha nem volt itt a
Kárpát-medencében!
Miért sírunk? Miért űzzük el gyermekeinket,
              fiataljainkat falvainkból, városainkból??
             
A félelem, a szorongás, ha csak irreális még akkor is mindenképp
kifejti a maga pusztító hatását. Hogy mennyire így van, elmondok egy
kísérletet: A tudósok vettek száz egeret, ötvenet beraktak egy
kísérleti terembe, a másik ötvenet egy ugyanolyan terembe zárták.
 Arra voltak kíváncsiak, hogy a félelem, a szorongás, a stressz mit
fog eredményezni az egereknél?Éppen ezért az egyik megfigyelés alatt
álló terembe beraktak egy ketrecbe zárt macskát.Így bezárva a macska
              nem bánthatta az egereket, de a szaga érződött, közben
 nyávogott, morgott félelmetesen és a kis parányi állatokra ez az
irreális félelem is hatással volt.Abban a teremben hol nem volt cica,
az élet szépen ment a maga medrében, sok sok kis egérke született, a
              párok gondoskodtak a parányi utódokról,vígan fejlődött
 az egérpopuláció. A másik teremben, hol a cica a ketrecben
biztosította a stresszt, a félelmet, hiába, hogy egyetlen egeret sem
tudott bántani, az egerek nem hoztak kellő mennyiségű utódot, sőt
sokszor a megszületett utódokat is megették és azok a kis egerek
 amelyek életben maradtak, sokkal gyengébben fejlődtek, betegesebbek
voltak, sőt mindenféle deviancia gyakrabban előfordult náluk,pl.több
volt itt a saját neme iránt vonzódó egyed.. Igen, a félelem, a
szorongás, még az irreális, alaptalan félelem is öl, pusztít,
 megfojtja az áldozatát!! Ezt a gonosz lélek is jól tudja, ezért lengi
be világunkat ez a hatalmas nyugtalanság, félelem!! A Gonosz mindig,
de mindig a Szentírásban pánikol, ócsárolja a jó Isten által
              szeretettel teremtett világot. Jézus Krisztus mindig, de
 mindig vigasztal, biztat, bátorít! Azt kéri újból és újból, hogy ne
              féljünk, hanem bízzunk benne!!
             
Végezetül szeretnék elmondani egy jó hírt! Erdélyben, tavaly télen,
a hideg miatt egy héttel meghosszabbították a téli vakációt és mi
szépen csendben pihentünk a nagy hó alatt. Érdekes a kollégáim
családjaiban toronymagasan a szeptemberi hónapban született
 a legtöbb kisbaba. Igen, a csend, a nyugalom,a béke meghozta a maga
gyümölcsét. Szerintem ebben a mai gazdasági, társadalmi hullámverés
ben
is, ha magunkban, környezetünkben békés nyugalmat tudnánk teremteni,
              akkor Isten áldása kiáradna ránk és megmaradnánk.
 Ha hitetlenül a gonosz lélekre figyelünk, akkor a félelem, a
szorongás, a legtöbbször felesleges pánik, alaptalan stressz
              összemorzsolja a szívünket is, de a népünket is.
             
E néhány gondolattal szeretném megköszönni azt a hatalmas bizalmat,
szeretetet melyet folyamatosan érzek az anyaországi testvéreim
részéről, és kérek elnézést amiért nem tudtam Székelyföldről
              személyesen elmenni Budapestre.
             
Adja a jó Isten, hogy áldás legyen ezen a mostani találkozón is!!
             
              Csaba t.
             
              Csíkszereda, 2o12 október 16.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése