2012. május 6., vasárnap

Szendrőládon jártunk

CSALÁDBAN A JÖVŐ
A Mária Rádió Szent Mónika Baba-Mama közösségének közösségépítő üdülése

A Nemadomfel Alapítvány és közösségünk április utolsó hétvégéjén egy élményekben gazdag nappal ajándékozta meg a szociálisan halmozottan hátrányos gyermekeket és családját a szendrőládi Nemadomfel Ház udvarán. Alábbiakban bemutatjuk ennek a sikeresen zárult programnak az előkészületeit, élményeit.

Kéthetente hétfőnként találkozunk a Mária Rádió stúdiójában, ahol a Kismamaklub élő adását vezetjük. De közösségünknek egyre nagyobb igénye volt arra, hogy ne csak a stúdióban, hanem azon kívül is találkozzunk,együtt legyünk.
Hadrevy Bori, egy önkéntességgel foglalkozó alapítványnál dolgozik, s itt bukkant rá egy olyan pályázatra, amely a családok közös nyaralásáról szól. Feldobta a kérdést nekünk, hogy mi lenne, ha pályáznánk erre. Így jött az ötlet, hogy szervezzünk egy szendrőládi családi napot.
Könnyid-Zsoldos Andi nagyon jól megfogalmazta, hogy ez a pályázat két dolgot tud egyszerre megvalósítani: saját közösségünket tudjuk építeni, a másik, hogy lehetőséget tudunk teremteni arra, hogy megmutassuk a mi keresztény közösségünket olyan családoknak, ahol nagyon nagy szükség van a hitre. Ennek a kettőnek az ötvözetéből alakult ki és valósult meg ez a program.
Nagyon fontos volt számunkra, hogy közösen csináljunk valamit. Ebben már volt gyakorlatunk, hiszen két gyermeknap, mikulás rendezvény, farsang van mögöttünk. Abból próbáltunk kiindulni, hogy mi a saját kisgyermekeink mellett, mit tudunk megvalósítani, amivel örömöt tudunk okozni a rászoruló gyermekeknek, családoknak.
Ezen családnap keretében, előadásokat tartunk, kézműves foglalkozással, arcfestéssel készültünk. Ehhez kerestünk olyan partnereket, közösséget, akik helyben tudnak segíteni. Hiszen az, hogy mi kitalálunk valamit közösen, az nem mindig esik egybe a valós igényekkel.
Hogy miért éppen Szendrőládot választottuk, annak több oka is van. Közösségünk már korábban kapcsolatban volt ezzel a településsel, hiszen a 2010-ben bekövetkezett árvíz után több autónyi adományt szállítottunk a rászorulóknak. Fontos megemlítenünk, hogy a település 800 roma családjából 400 cursillot végzett, amely gyökeresen megváltoztatta életüket és kiemelte őket a mélyszegénységből. Szendrőlád az ország egyik legfiatalabb lakosú települése. Egy családnál átlagosan 5-6 gyermek él. Úgy gondoltuk, itt kell tennünk valamit.
Az égi közbenjárásnak köszönhetően a Nemadomfel alapítvány is pont erre a hétvégére szervezett egy programot, úgyhogy a Nemadomfel Ház udvarán tudtuk megvalósítani a rendezvényt, velük együttműködve. Az előadásaikat és a koncertjüket, mi arcfestéssel, gyöngyfűzéssel, és egy ajándék tramublinnal színesítettük. Minden résztvevőt egy tál meleg étellel megajándékoztuk, 160 főre alkalmas üstben paprikáskrumpli és gulyásleves készült.
A programunk kiötlése sok fejtörést okozott. A mi elképzelésünk és az ottani igények összehangolása nagy szervezést igényelt. Sok olyan dolgot találtunk ki, ami szerintünk örömet okozott volna a gyermekeknek, de végül el kellett vetnünk, mert a Nemadomfel Ház igazgatónőjével való beszélgetés rávilágított bennünket, hogy az ottani gyermekek más szociális helyzetből érkeznek, ezért valószínű, hogy nem érne célba, a kezdeményezés.
Így jött az ötlet, hogy testi, szellemi fejlesztés egyik legjobb eszközét, a trambulint válasszuk ajándéknak. E mellett a feszültségek levezetésére és a kognitiv készségek fejlesztésére is kiválóan alkalmas.
Fürediné Kovács Ancsi, aki a gyöngyfűzésért volt felelős így számol be élményeiről –„Filléres dologgal, mint a gyöngy is nagy örömet szereztünk a lányoknak, asszonyoknak. Hihetetlen nagy sikere volt, főleg akkor, amikor kiléptünk abból, hogy csak a rózsafüzért készíthetik. Haála Judit a saját gyöngy készletét ajánlotta fel erre az alkalomra. Csodaszép nyakláncok, karkötők láttak napvilágot, amelyekkel büszkén dicsekedtek.
Vittünk kifestő füzeteket, amiből sajnos nem tudtunk olyan nagy mennyiséget ajándékozni, mint amekkora igény lett volna rá. De leleményesek voltak a gyermekek és a megmaradt néhány kifestőből átrajzolták a képkeket és azt színezgették ki.”
E mellett a legnépszerűbb programunk az arcfestés volt. Közösségünk több tagja is csodás álarcokba öltöztette az aprócska és nagyobb gyerekeket. Déltől egészen késő délutánig tartott a festés, közel hatvan gyermekre készült különleges arcdísz. Olyan sok jelentkező volt, hogy az egyik apukánkat kellett felkérnünk, hogy koordinálja a várakozó gyerekeket.

A nap végén úgy éreztük, hogy a programunk elérte a célját, sok lelkes gyermeknek felejthetetlen napot ajándékoztunk.

De mindezzel nem ért véget családi hétvégénk. Benke Móni szervezésének köszönhetően másnap egy csodálatos délelőtött töltöttünk a Rakacai víztározónál. Az apák és gyerekek egy órás kenutúrán vettek részt. Ez alatt mi, a parton maradt anyák, bográcsos finomsággal vártuk őket. Ebéd után felkerekedtünk és az Aggteleki cseppkőbarlang aznapi utolsó tárlatvezetésén vettünk részt a gyerekek nagy örömére.
Az esti beszélgetésekben teljesedtek ki a napi élményeink és egyöntetűen kijelenthetjük, hogy Isten áldása volt rajtunk ezen a hétvégén, ezt mindannyian éreztük.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése